Gálhidi: Nehéz szakmailag értékelni ezt az őszt

ÉrtékelésNyíregyháza Spartacus FC 2011. dec. 7. 13:14

A viszontagságos hetek után egyedül a támadósorral nem lehet elégedetlen Gálhidi György. A klub történetének legviszontagságosabb őszi szezonját zárta a Nyíregyháza Spartacus NB II-es focicsapata.

Az együttes két győzelemmel, három vereséggel és tíz döntetlennel a tizenkettedik helyen várhatja (?) a folytatást. A pontvadászat indulása előtt sok volt a kérdőjel, végül a 2006–2007-ben a Fradit is megelőzve a Szparival a másodosztályú bajnoki címig jutott Gálhidi György vezetésével az utolsó pillanatban, illetve azután is alakult az a keret, amely ezt az eredményt produkálta. Olyat, amilyenre senki sem számított.

– Én sem ilyet vártam, megbeszélések alapján magasabb célokért, a feljutásért kellett volna küzdenünk egy leendő bajnokcsapattal – kezdte az ősz értékelését Gálhidi György. – Sajnos, ez a történet messze nem erről szólt.
Igazán szakmai értékelést talán nem is várhatnak szurkolóink, mert az utolsó pillanatban összeállt keret nagyot változott, az átigazolási időszak utolsó napján küldték el Ambruszt, Mincért, és került ki a csapatból a később visszatérő Cséke. Kilenc fordulót követően ment el Davidov, Vukadinovics és Miskolczi. majd ismét Cséke. Rutinos játékosokról van szó, akiket nem sikerült pótolni.
– Valóban, a kezdőkeretből hatan is távoztak, többször kellett újjáépíteni a csapatot. Igazából nem is lehet szakmailag értékelni – így Gálhidi György. – Mindenféleképpen vannak pozitívumok és persze rengeteg negatívum. Úgy gondolom, hogy feltétlenül pozitívumként említhető az a tény, hogy jó pár játékos lehetőséget kapott arra, hogy a másodosztályban szerepeljen, amihez valószínűleg nem jutott volna, ha nem ilyen körülmények vannak a csapatnál. Jó néhány fiatal tehetség, Reznek, Farkas, Orosz, Ráti megállták a helyüket, bizonyították, hogy van értelme velük foglalkozni. Ezek felszínre kerülhettek. Komolyabb játékosállománynál aligha jutottak volna ilyen lehetőséghez.

Aztán nem elég az, hogy ilyen karcsú lett a keret, jöttek a sérülések, ami elsősorban a védelem tengelyében okozott gondot, belső védőként kis túlzással csak a kapusokat nem játszatta Gálhidi György.

– A belső védők pozíciójában volt a legnagyobb gond a csapatnál – erősítette meg a mester. – Elment Ambrusz és Cséke, aztán Nánásinak eltörött a talpcsontja, játszott itt Vukadinovics, Davidov, Mészáros és Radványi. Ilyen szituációban még nem voltam, mert nekem a védelem nagyon fontos. Ez nem olyan volt, mint amilyet elképzeltünk és szerettünk volna, hiszen tele voltunk 19–21 éves fiatalokkal, márpedig ide rutin kell és még jó pár fontos tényező, ami nem volt meg. Azért nem lettünk sikeresebbek, mert a védelmünk nem volt elég stabil. Úgy vélem, a középpályával volt a legtöbb gond. Sajnos, nem tudtuk kontrollálni a mérkőzéseket, támadásban nem tudtunk meghatározók lenni a középpályán. Nagy verseny volt a védelem és a középpálya között, de talán utóbbiban voltunk a leggyengébbek. A szezon végére azért Farkas és Reznek is bizonyított, találtunk legalább két fiatalt, akikben van perspektíva.

– A támadósorra volt a legkevesebb gond, igaz az kezdetekben esetleges volt, ám a végére már hatékony és racionális. Ekkor már kevesebb helyzetből is több gólt lőttünk. Salami bizonyította, hogy képzett, jó játékos, és itt azért csak kihúztunk a cilinderből egy Kovács Ádámot, aki az Újpestnél alig-alig játszott, aztán ötgólos lett és ott van még Batizi-Pócsi, aki a végén kétszer is eredményes volt. És itt megint jön a ha, mert ha hamarabb felépül és többet dolgozhatott volna, akkor minden jobban nézett volna ki. Az is dicsérendő kategória, hogy a szezon végére felépítettünk egy játékost arra a posztra, ahol játszott.

A csapat ősszel olaszosan muzsikált, hiszen tíz döntetlennel zárt. Aligha volt ilyen féléve Gálhidi György eddigi csapatainak.
– Valóban nem volt még ilyenre példa edzői pályafutásom során. Saját magammal szemben ott van leginkább hiányérzetem, hogy nem sikerült győztes csapatot csinálni. Leginkább ez az én bánatom! – vallotta Gálhidi György. - Biztos vagyok benne, hogy ha ugyanezzel a gárdával feszülünk neki a tavasznak, ekkor sokkal magasabb szinten teljesítene ez a brigád is. Egyébként az a hitvallásom, hogy mindenből lehet tanulni. Korábban tudatosan bevállaltam olyan feladatokat, amik eleve kudarcra voltak ítélve. A mostani ősz szakmailag és mentálisan is megerősített, a kudarcok mellett rengeteg pozitív tapasztalattal is járt. Azért az idegeim ezt igencsak megsínylették. Nagyon nehéz volt, és nekem kellett a legerősebbnek lennem, és talán én kaptam a legkevesebb támogatást kívülről.

– Ami a jövőt illeti, nagyon sok a kérdőjel. Lesz-e tulajdonosváltás, hogy támogatják a jövőben a csapatot? Úgy vélem, ez rövid időn belül el fog dőlni. A jelenlegi körülmények között, ilyen bizonytalanság mellett aligha hiszem, hogy a játékosok és a szakmai stáb elkezdi a felkészülést. El kell dőlnie, hogy igen, vagy nem.

Tételezzük fel, hogy megszűnik a bizonytalanság, vagy a régi, vagy az esteleges új tulajdonos rendezi a számlákat, és tiszta lappal folytathatják a munkát a játékosok. Akkor is igencsak erősítésre szorulna a csapat, mert nagyon sok volt a gyenge láncszem – akkor hogyan képzeli el a folytatást Gálhidi György?
– Salamit feltétlenül pótolni kell, a csapat gerince kezdett kialakulni – kezdte a felvetésre Gálhidi György. - Amennyiben végig tudnánk csinálni egy komoly, kéthónapos felkészülést, akkor magasabb szinten tudnák folytatni. De belső védőben, támadó középpályásban és befejező támadóban gondolkodni kellene. Öt-hat erősítésre feltétlenül szükség lenne. Elsősorban azért, hogy jövőre valóban a feljutásért folyhasson a harc, és arról szólhasson a történet.

Forrás: szon.hu